1. (A karvezetõnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)

2. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsõséged az egekig magasztalja

3. a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védõbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülõt és a lázadót.

4. Bámulom az eget, kezed mûvét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.

5. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?

6. Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsõséggel és fönséggel koronáztad.

7. Hatalmat adtál neki kezed mûve fölött, mindent lába alá vetettél:

8. minden juhot és barmot, a mezõk vadjait,

9. az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,

10. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!





“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina