Salmos, 73

1. Hino de Asaf. Por que, Senhor, persistis em nos rejeitar? Por que se inflama vossa ira contra as ovelhas de vosso rebanho?*

1. (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!

2. Recordai-vos de vosso povo que elegestes outrora, da tribo que resgatastes para vossa possessão, da montanha de Sião onde fizestes vossa morada.

2. Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.

3. Dirigi vossos passos a estes lugares definitivamente devastados; o inimigo tudo destruiu no santuário.

3. Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bûnösöknek.

4. Os adversários rugiam no local de vossas assembleias, como troféus hastearam suas bandeiras.

4. Nem gyötri õket a szenvedés, testük egészséges és erõvel teli.

5. Pareciam homens a vibrar o machado na floresta espessa.

5. A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.

6. Rebentaram os portais do templo com malhos e martelos,

6. A gõg úgy övezi õket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi õket az erõszak.

7. atearam fogo ao vosso santuário, profanaram, arrasaram a morada do vosso nome.

7. A gonoszság a hájukból nõ ki, s a szívükbõl csap ki az álnokság.

8. Disseram em seus corações: “Destruamo-los todos juntos; incendiai todos os lugares santos da terra”.

8. Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetõznek hatalmukkal.

9. Não vemos mais nossos emblemas, já não há nenhum profeta e ninguém entre nós que saiba até quando...

9. Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.

10. Ó Deus, até quando nos insultará o inimigo? O adversário blasfemará vosso nome para sempre?

10. S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket.

11. Por que retirais a vossa mão? Por que guardais vossa destra em vosso seio?

11. Így szólnak: "Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?"

12. Entretanto, Deus é meu rei desde os tempos antigos, ele que opera a salvação por toda a terra.

12. Lám, ilyenek a bûnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul.

13. Vosso poder abriu o mar, esmagastes nas águas as cabeças de dragões.

13. Hiába volt hát, hogy tisztán megõriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?

14. Quebrastes as cabeças do Leviatã, e as destes como pasto aos monstros do mar.*

14. Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.

15. Fizestes jorrar fontes e torrentes, secastes rios caudalosos.

15. Ha azt gondolnám: "Úgy beszélek, mint õk", megtagadnám fiaid nemzetségét.

16. Vosso é o dia, a noite vos pertence: vós criastes a lua e o sol,

16. Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,

17. Vós marcastes à terra seus confins, estabelecestes o inverno e o verão.

17. míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.

18. Lembrai-vos: o inimigo vos insultou, Senhor, e um povo insensato ultrajou o vosso nome.

18. Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd õket.

19. Não abandoneis ao abutre a vida de vossa pomba, não esqueçais para sempre a vida de vossos pobres.

19. Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte õket.

20. Olhai para a vossa aliança, porque todos os recantos da terra são antros de violência.

20. Ahogy az ébredõ elûzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.

21. Que os oprimidos não voltem confundidos, que o pobre e o indigente possam louvar o vosso nome.

21. Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:

22. Levantai-vos, ó Deus, defendei a vossa causa. Lembrai-vos das blasfêmias que continuamente vos dirige o insensato.

22. akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed elõtt,

23. Não olvideis os insultos de vossos adversários, e o tumulto crescente dos que se insurgem contra vós.

23. de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.

24.

24. Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsõségbe.

25.

25. Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

26.

26. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.

27.

27. Lám, elvesznek, akik elszakadnak tõled, megsemmisíted mind, akik hûtlenül elhagynak.

28.

28. Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.