Salmos, 35

1. Ao mestre de canto. De Davi, servo do Senhor.*

1. (Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, gyõzd le azokat, kik ellenem harcolnak!

2. A iniquidade fala ao ímpio no seu coração; não existe o temor a Deus ante os seus olhos,*

2. Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,

3. porque ele se gloria de que sua culpa não será descoberta nem detestada por ninguém.

3. vess lándzsát és dárdát üldözõim ellen! Mondd lelkemnek: "Én vagyok üdvösséged!"

4. Suas palavras são más e enganosas; renunciou a proceder sabiamente e a fazer o bem.

4. Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!

5. Em seu leito ele medita o crime, anda pelo mau caminho, não detesta o mal.

5. Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja õket szét!

6. Senhor, vossa bondade chega até os céus, vossa fidelidade se eleva até as nuvens.

6. Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze õket az Isten angyala!

7. Vossa justiça é semelhante às montanhas de Deus, vossos juízos são profundos como o mar. Vós protegeis, Senhor, os homens como os animais.

7. Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.

8. Como é preciosa a vossa bondade, ó Deus! À sombra de vossas asas se refugiam os filhos dos homens.

8. Érje õket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!

9. Eles se saciam da abundância de vossa casa, e lhes dais de beber das torrentes de vossas delícias,

9. Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!

10. porque em vós está a fonte da vida, e é na vossa luz que vemos a luz.

10. Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerõtõl, a szegényt a rablók kezétõl.

11. Continuai a dar vossa bondade aos que vos honram, e a vossa justiça aos retos de coração.

11. Elvetemült tanúk álltak elõ, s vallattak dolgokról, mikrõl mit sem tudtam.

12. Não me calque o pé do orgulhoso, não me faça fugir a mão do pecador.

12. A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.

13. Eis que caíram os defensores da iniquidade, foram prostrados para não mais se erguer.

13. Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklõruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.

14.

14. Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.

15.

15. Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyûltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal

16.

16. azt kiáltják: "Ha! Ha! Láttuk!" Fogukat csikorgatták ellenem.

17.

17. Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktõl életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!

18.

18. Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép elõtt dicsõítlek téged.

19.

19. Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyûlölnek!

20.

20. Õk nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.

21.

21. Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: "Na most majd meglátjuk!"

22.

22. Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tõlem!

23.

23. Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!

24.

24. Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,

25.

25. ne gondolják szívükben: "Éppen így akartuk!" Ne mondhassák: "Most aztán felfaltuk!"

26.

26. Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felõlem!

27.

27. De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: "Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!"

28.

28. Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!