1 A filiszteusok összes csapatukat Afeknál gyûjtötték egybe, Izrael fiai meg Jiszreel közelében táboroztak.
2 Amikor a filiszteusok vezérei felvonultak századaikkal és ezredeikkel, és végül Dávid is elvonult embereivel Achis elõtt,
3 a filiszteusok vezérei így szóltak: "Mit akarnak itt ezek a héberek?" Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: "De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegõdött mind a mai napig."
4 De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: "Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével?
5 Hiszen ez az a Dávid, akirõl ezt énekelték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit!"
6 Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: "Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegõdtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható.
7 Azért fordulj vissza, és menj békében, nehogy olyat tégy, ami a filiszteusok vezéreinek nem tetszik."
8 Dávid így válaszolt Achisnak: "De hát mit tettem, vagy mit vethetsz a szemére szolgádnak attól a naptól, amelyen a szolgálatodba léptem, egészen mostanáig, hogy nem vonulhatok ki veled, s nem harcolhatok uram királyomnak az ellenségei ellen?"
9 Achis azt felelte: "Magad is tudod, hogy kedves vagy nekem, akár Istennek egy angyala, de hát a filiszteusok vezérei azt mondták: Nem szállhat velünk együtt harcba.
10 Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek."
11 Így Dávid kora reggel elindult embereivel, és visszatért a filiszteusok országába, a filiszteusok meg Jiszréel felé vonultak.
Versículos relacionados com Sámuel I. könyve, 29:
1 Samuel 29 elmondja David történetét, aki harcba kerül a filiszteusokkal, de a filiszteus vezetők elutasítják. Dávidot, aki elrejtette az izraelitáktól a filiszteusok körében, szövetségesnek tartották őket, ám a többi filiszteus nem bízott benne, hogy engedje, hogy harcoljon a mellette lévő izraelitákkal. Az 1 Samuel 29 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatos versek a következők:
Példabeszédek 29:25: "Az ember félelme karakomkötéseket fog, de amiben az Úrban bízik, nagy visszavonulásba kerül." A filiszteus vezetők attól tartottak, hogy David félretörni fog a csatában, és így köteléket állapít meg, így nem tudott harcolni velük.
Zsoltárok 118:8-9: "Jobb, ha bízunk az Úrban, mint az emberben való bízásban. Jobb, ha bízik az Úrban, mint a hercegekben." Dávid bízott az Úrban, hogy megvédje őt, még akkor is, amikor a filiszteus vezetők elutasították őt.
2 Korinthus 6:14: "Nem köti Önt egy egyenlőtlen igához a hitetlenekkel; mert a társadalomnak igazságtalansággal rendelkezik az igazságtalanság? Vagy milyen közösségben van a fény a sötétséggel?" Dávidnak, aki Isten szolgája volt, nem kellett volna szövetséget kötni a filiszteusokkal, akik Isten népének ellenségei voltak.
Fülöp-szigeteki 4:6-7: "Ne aggódj semmiért; mielőtt mindenki ismerte Isten előtt, az ima és a Hálaadással kapcsolatos könyvelés iránti kérései; és Isten békéje, amely meghaladja az összes megértést, megtartja a szívedet és az elmédet Krisztusban Jézus. " Dávid aggódhatott volna a helyzet miatt, de úgy döntött, hogy bízik Istenben, és hagyta aggodalmait.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved Urában, és ne keverje fel a saját megértését. Felismeri őt minden módján, és kiegyenlíti az utat." Dávid bízott Istenben, hogy vezesse őt az ő útjain és döntéseiben, még akkor is, ha úgy tűnt, hogy nincs értelme az emberek szemében.
Chapters: