1 Betániában, Máriának és nõvérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az õ testvére, Lázár volt a beteg.
3 A nõvérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."
4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsõségére lesz, hogy megdicsõüljön általa az Isten Fia."
5 Jézus szerette Mártát, a nõvérét (Máriát) és Lázárt.
6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
7 s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"
8 "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"
9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11 Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."
12 "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.
13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de õk azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"
16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"
17 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják õket.
20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
21 "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentõl, megadja neked."
23 Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred."
24 "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon."
25 Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"
27 "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."
28 E szavakkal elment és hívta nõvérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat."
29 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.
30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.
31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem."
33 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.
34 "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!"
35 Jézus könnyekre fakadt.
36 Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!"
37 Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?"
38 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kõvel eltorlaszolt barlang volt.
39 "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nõvére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
40 Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsõségét?"
41 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem."
43 E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!"
44 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."
45 A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
46 Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.
47 Erre a fõpapok és a farizeusok összehívták a fõtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.
48 Ha tovább tûrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is."
49 Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a fõpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot!
50 Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."
51 De ezt nem magától mondta, hanem mint fõpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
52 s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyûjtse.
53 Ettõl a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.
54 Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvõ egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
55 Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékrõl sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.
56 Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: "Mit gondoltok, eljön az ünnepre?"
57 A fõpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétérõl, jelentse, hogy így elfoghassák.
Versículos relacionados com János evangéliuma, 11:
A János evangéliumának 11. fejezete Jézus Lázár feltámadását meséli el. Ez egy olyan fejezet, amely sok gondolatot hoz az életről, a halálról és a hitről. Öt verset választottunk ki, amelyek foglalkoznak ezekkel a témákkal:
És Jézus azt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog." (János 11:25) Ebben a versben Jézus megerősíti isteniségét, és remény és örök élet üzenetét hozza azoknak, akik hisznek benne.
"Martha azt mondta neki, hogy tudom, hogy feltámad a feltámadásban az utolsó napon. Jézus azt mondta neki, hogy én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha halott is, élni fog." (János 11:24-25.) Itt Martha kifejezi a jövőbeli feltámadásba vetett hitét, de Jézus kideríti neki, hogy ő maga a feltámadás és az élet, és hogy az örök élet most azok számára kezdődik, akik hisznek benne.
"Jézus azt mondta: Vegye ki a követ. Azt mondta, hogy Martha, az elhunyt nővére, Uram, ő már rossz szaga van, mert négy nap van. Jézus azt mondta neki, hogy nem mondja meg, hogy ha hiszel, látni fogod a Isten dicsősége? " (János 11:39-40) Ebben a versben Jézus arra kéri őket, hogy távolítsák el a követ a sírból, bár a test romlik, és arra kéri Martát, hogy higgy az ő szavában, és látja Isten dicsőségét.
"Jézus kiáltotta. A zsidók aztán azt mondták, hogy látta, hogyan szerette őt." (János 11:35-36) Ez a vers megmutatja Jézus emberiségét, aki megrázza barátai fájdalmát Lazarus elvesztése miatt. Sírása rávilágít a halál valóságára és az előtte lévő szomorúságára is.
"És sok olyan zsidó, aki Máriába jött, és látva, amit Jézus tett, hitt benne." (János 11:45) A fejezet Lazarus feltámadásának eredményével ér véget, amely sokan higgy Jézusban. Ez a vers megmutatja, hogy a feltámadás Jézus istenségének és üzenetének igazságának erőteljes jele.
Chapters: