1. Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat õrizték, s rendelkezett, hogy az õ ételébõl szolgáljanak fel neki és az õ borából adjanak neki inni.

2. Judit azonban így szólt: "Nem eszem belõle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam."

3. Holofernesz így válaszolt: "Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki."

4. Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett."

5. Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali õrváltáskor azonban fölkelt.

6. Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni."

7. Holofernesz elrendelte õreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az õrség volt.

8. Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére.

9. Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.

10. A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselõit nem.

11. Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk.

12. Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet."

13. Bagoasz eltávozott Holofernesztõl, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak."

14. Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig."

15. Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya elõre ment és Holofernesszel szemben szõnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.

16. Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa.

17. Így szólt hát hozzá: "Igyál velünk és légy vidám!"

18. Judit azt válaszolta: "Iszom is, uram, hiszen születésemtõl fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma."

19. Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.

20. Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.



Livros sugeridos


“O passado não conta mais para o Senhor. O que conta é o presente e estar atento e pronto para reparar o que foi feito.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.