1. Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket.

2. Félelem és rettegés fogta el õket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein.

3. Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek.

4. Uzija hírvivõket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg.

5. Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték õket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert õk is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták õket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek.

6. A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.

7. Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belõle.

8. Joakim fõpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék.

9. Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: "Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsõsége!

10. Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök idõkön át!" S az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen!"

11. A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Õ fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta.

12. Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérõi is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból,

13. aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsõítõ éneket zengve.

14. Akkor Judit egész Izraeltõl körülfogva ebbe a dicsõítõ énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsõítõ éneket:





“É sempre necessário ir para a frente, nunca para trás, na vida espiritual. O barco que pára em vez de ir adiante é empurrado para trás pelo vento.” São Padre Pio de Pietrelcina