Zsoltárok könyve, 2
1. Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
2. A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
3. "Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
4. Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti õket az Úr.
5. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
6. "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
7. Az Úr végzését hirdetem; Õ így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
8. Kérd tõlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
9. Vasvesszõvel verheted õket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
10. Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
11. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
12. csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.