1. (Ének Dávid zsoltára.)

2. A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed elõtt. Ébredj, lelkem!

3. Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.

4. A népek között dicsõítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.

5. Mivel irgalmad az égig ér és hûséged a felhõket veri.

6. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsõséged.

7. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.

8. Így szólt az Úr szentélyében: "Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.

9. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.

10. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött."

11. Ki visz el engem az erõs városba? Ki vezet el Edomba?

12. Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?

13. Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.

14. Istennel hõsi tetteket viszünk véghez, õ letiporja ellenségeinket.




“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina