1. Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.

2. "Ez Keresztelõ János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévõ erõ."

3. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.

4. János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!"

5. Meg is akarta ölni, de félt a néptõl, mert prófétának tartották.

6. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.

7. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.

8. Az - minthogy anyja elõre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét!"

9. A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.

10. Lefejeztette hát Jánost a börtönben.

11. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.

12. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

13. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból.

14. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.

15. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idõ is késõre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!"

16. Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!"

17. "Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték.

18. "Hozzátok ide!" - mondta,

19. s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fûre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta õket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.

20. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.

21. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

22. Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig õ hazaküldi a népet.

23. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s õ ott volt egymagában.

24. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.

25. Éjszaka a negyedik õrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.

26. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak:

27. Jézus azonban megszólította õket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"

28. Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!"

29. "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.

30. Az erõs szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!"

31. Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?"

32. Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.

33. Akik a bárkában voltak, leborultak elõtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"

34. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.

35. Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket

36. és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.





“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina