1. A prófétatanítványok így szóltak Elizeushoz: "Nézd, túl kicsi nekünk ez a hely, ahol elõtted ülünk.

2. Elmegyünk hát a Jordánhoz, és mindegyikünk hoz onnan egy-egy szálfát, aztán építünk ott a közelben egy házat magunknak." "Jól van, menjetek!" - felelte.

3. Egyikük azonban így szólt hozzá: "Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!" Azt válaszolta: "Veletek megyek."

4. S el is ment velük. Odaértek a Jordánhoz és döntötték a fát.

5. Történt, hogy amikor egyikük vágta a fát, a fejsze beleesett a vízbe. Siránkozva mondta: "Jaj, uram! Ráadásul kölcsön kértem."

6. Isten embere megkérdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.

7. Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kinyújtotta hát a kezét és kivette.

8. Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: "Nyomuljatok elõre az ellen a hely ellen."

9. Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: "Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé."

10. Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer.

11. Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?"

12. Egyik szolgája így felelt: "Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki."

13. Erre megparancsolta: "Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom." Jelentették neki: "Dotánban van."

14. Lovakat, szekereket és egy erõs csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost.

15. Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: "Jaj, uram, most mit csináljunk?"

16. De õ azt válaszolta: "Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak."

17. Aztán Elizeus így imádkozott: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel.

18. Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: "Verd meg ezt a népet vaksággal!" S megverte õket vaksággal, Elizeus kérése szerint.

19. Erre így szólt hozzájuk Elizeus: "Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek." S elvezette õket Szamariába.

20. Amikor Szamariába értek, Elizeus így szólt: "Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!" S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamariában vannak.

21. Amikor Izrael királya megpillantotta õket, megkérdezte Elizeustól: "Halomra öljem õket, atyám?"

22. De õ azt felelte: "Nem! Nem szabad lekaszabolnod õket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!"

23. Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte õket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai.

24. Aztán történt, hogy Arám királya, Benhadad egész seregét összevonta, és kivonult, hogy ostrom alá fogja Szamariát.

25. Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe.

26. Amikor egy alkalommal Izrael királya körbejárta a várfalakat, egy asszony odakiáltott neki: "Segíts, uram és királyom!"

27. "Az Úr ne segítsen! - felelte. - Hát honnan vegyek neked segítséget, talán a szérûrõl vagy a sajtóból?"

28. Aztán így folytatta a király: "Hát mi hiányzik neked?" Azt válaszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat.

29. Így hát megfõztük a fiamat és megettük. Másnap szóltam neki: Add ide a fiadat, együk meg! De õ elrejtette a fiát."

30. Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklõruhát viselt.

31. S felkiáltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!"

32. Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király elõreküldött egy embert. Mielõtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?"

33. Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: "Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?"





“Enquanto estivermos vivos sempre seremos tentados. A vida é uma contínua luta. Se às vezes há uma trégua é para respirarmos um pouco.” São Padre Pio de Pietrelcina