1. Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt,

2. történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent.

3. Így szólt hozzá az Úr: "Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig.

4. Ha színem elõtt jársz, amint atyád, Dávid (színem elõtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tõled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet,

5. akkor megerõsítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.

6. Ha azonban elfordultok tõlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és õket imádni,

7. akkor eltörlöm Izraelt arról a földrõl, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elõl a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében.

8. És ez a fölséges templom - aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal,

9. akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az õ Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjérõl, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt."

10. A húsz esztendõ elteltével - ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével -,

11. mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén.

12. Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki.

13. Azt mondta: "Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?" Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig.

14. Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 arany talentumot.

15. Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. -

16. A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul,

17. így Salamon újra fölépítette -, végül az alsó Bet-Horont,

18. Baalatot, Tamart az ország pusztaságán,

19. valamint az összes helyõrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában.

20. Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot,

21. s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.

22. Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, õk harcosok és tisztségviselõk, tisztek és felügyelõk voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai,

23. végül fõfelügyelõk, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, õk ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték.

24. Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott.

25. Salamon évente háromszor égõ- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt... A templom sérüléseit is kijavította.

26. Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén.

27. Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert.

28. Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.





“Um dia você verá surgir o infalível triunfo da justiça Divina sobre a injustiça humana”. São Padre Pio de Pietrelcina