1. omnia tempus habent et suis spatiis transeunt universa sub cælo
2. tempus nascendi et tempus moriendi tempus plantandi et tempus evellendi quod plantatum est
3. tempus occidendi et tempus sanandi tempus destruendi et tempus ædificandi
4. tempus flendi et tempus ridendi tempus plangendi et tempus saltandi
5. tempus spargendi lapides et tempus colligendi tempus amplexandi et tempus longe fieri a conplexibus
6. tempus adquirendi et tempus perdendi tempus custodiendi et tempus abiciendi
7. tempus scindendi et tempus consuendi tempus tacendi et tempus loquendi
8. tempus dilectionis et tempus odii tempus belli et tempus pacis
9. quid habet amplius homo de labore suo
10. vidi adflictionem quam dedit Deus filiis hominum ut distendantur in ea
11. cuncta fecit bona in tempore suo et mundum tradidit disputationi eorum ut non inveniat homo opus quod operatus est Deus ab initio usque ad finem
12. et cognovi quod non esset melius nisi lætari et facere bene in vita sua
13. omnis enim homo qui comedit et bibit et videt bonum de labore suo hoc donum Dei est
14. didici quod omnia opera quæ fecit Deus perseverent in perpetuum non possumus eis quicquam addere nec auferre quæ fecit Deus ut timeatur
15. quod factum est ipsum permanet quæ futura sunt jam fuerunt et Deus instaurat quod abiit
16. vidi sub sole in loco judicii impietatem et in loco justitiæ iniquitatem
17. et dixi in corde meo justum et impium judicabit Deus et tempus omni rei tunc erit
18. dixi in corde meo de filiis hominum ut probaret eos Deus et ostenderet similes esse bestiis
19. idcirco unus interitus est hominis et jumentorum et æqua utriusque condicio sicut moritur homo sic et illa moriuntur similiter spirant omnia et nihil habet homo jumento amplius cuncta subiacent vanitati
20. et omnia pergunt ad unum locum de terra facta sunt et in terram pariter revertentur
21. quis novit si spiritus filiorum Adam ascendat sursum et si spiritus jumentorum descendat deorsum
22. et deprehendi nihil esse melius quam lætari hominem in opere suo et hanc esse partem illius quis enim eum adducet ut post se futura cognoscat
Lábjegyzetek:
3:1-8 - A Prédikátor egy híres verset mutat be az időről, azt állítva, hogy mindennek megvan a maga ideje az ég alatt. Az élet évszakokból áll, és minden esemény Isten szuverenitása alatt áll, illusztrálva az isteni rendet a látszólagos káosz felett (lásd még Zsoltárok 31:15 és ApCsel 17:26).
3:9-11 - Bár az ember tudatában van az időnek és az örökkévalóságnak, nem tudja felfogni Isten teljes tervét. Ez rávilágít az emberi korlátokra és Isten szándékának misztériumára, de egyúttal Isten teremtésének szépségére is (lásd még Róma 11:33 és Ésaiás 55:8-9).
3:12-13 - A Prédikátor megerősíti, hogy a legjobb, amit egy emberi lény tehet, ha élvezi a munkáját és munkája gyümölcsét, amely Isten ajándéka. Ez Isten közös kegyelmét tükrözi az egész emberiség felé (lásd még Zsoltárok 128:1-2 és 1 Timóteus 6:17).
3:14-15 - Amit Isten tesz, az örök és változatlan. Mindennek, ami történik, célja van, és az ember nem tud sem hozzátenni, sem kivonni Isten tervét. Ez kiemeli az isteni szuverenitást és azt a tiszteletet, amellyel munkája előtt kell lennünk (lásd még Zsoltárok 33:11 és Jakab 4:15).
3:16-17 - A Prédikátor elmélkedik a világban tapasztalható igazságtalanságon és gonoszságon, de megerősíti, hogy Isten a kellő időben megítél minden cselekedetet. Isten végső igazságossága biztos, még ha jelenleg nem is látható (lásd még Zsolt 9:7-8 és 2Kor 5:10).
Kapcsolódó versek Liber Ecclesiastes, 3:
A Prédikátor könyve 3. fejezete az időről és az isteni gondviselésről szól. Hogyan lehet megérteni az élet körforgását? Ez az ikonikus szöveg az élet évszakairól szóló híres verset tartalmazza, hangsúlyozva, hogy mindennek megvan a maga ideje. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint Isten szuverenitása, az élet rövidsége és az értelem keresése egy folyamatosan változó világban. A Prédikátor könyve 3. fejezete arra hív bennünket, hogy gondoljuk át halandóságunkat és Isten örökkévaló tervét. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek ennek az átgondolt fejezetnek az időtlen igazságaival.
Róma 8:28: "Tudjuk, hogy Isten mindenben azoknak javára dolgozik, akik szeretik őt, akiket az ő szándéka szerint hívott el." - Alternatív perspektívát kínál az idő és a cél fogalmához a Prédikátor 3. fejezetében.
Galata 4:4: "De amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, aki törvény alatt született." - Ellentéte a Prédikátor könyvének ciklikus időszemléletével, lineáris és irányított történelemszemléletet mutat be.
1Péter 1:24-25: "Mert „az egész emberiség olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a fű virága; a fű elszárad, virága lehull, de az Úr igéje örökké megmarad."" - Az emberi élet mulandóságának témáját visszhangozza a Prédikátor könyvében, de perspektívát kínál az állandóságra.
Jelenések 21:4: "Minden könnyet letöröl a szemedről. Nem lesz többé halál, sem szomorúság, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi rend elmúlt." - Egy eszkatologikus látásmódot mutat be, amely ellentétben áll a Prédikátor könyvében leírt végtelennek tűnő ciklussal.
Zsidók 9:27: "Ugyanúgy, ahogyan az embernek egyszer meg kell halnia, majd ítélettel kell szembenéznie." - Megerősíti a Prédikátor könyvében említett halál valóságát, de hozzáadja az ítélet perspektíváját.
FAQ:
Mit jelent az, hogy "minden célnak megvan az ideje az ég alatt"?
Salamon azt tanítja, hogy az élet minden eseménynek meghatározott időpontokat, és Isten irányítja az összes évszakot. (Prédikátor 3:1-8)
Hogyan tárgyalja a Prédikátor 3. fejezete az örökkévalóság témáját?
Isten az örökkévalóságot az emberek szívébe helyezte, de ők nem értik teljesen Isten terveit. (Prédikátor 3:11)
Mit mond Salamon Isten ítéletéről?
Megerősíti, hogy Isten a kellő időben megítéli az igazakat és a gonoszokat, mert mindennek célja van. (Prédikátor 3:17)
Hogyan foglalkozik a fejezet a halállal?
Salamon arra gondol, hogy az emberek és az állatok is meghalnak, hangsúlyozva az emberi lét korlátozottságát. (Prédikátor 3:19-20)
Mit ajánl Salamon az életről?
Arra buzdít, hogy élvezzük a jelent, mert ez Isten ajándéka, a jövő miatti aggódás nélkül. (Prédikátor 3:12-13)
