1. A 30. esztendõben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a számûzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam.

2. A hónap ötödik napján - Jojachin király számûzetésének 5. esztendejében -

3. az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze.

4. Ezt láttam: észak felõl forgószél támadt és nagy felhõ. Fényesség vette körül, tûz, amelybõl villámok törtek elõ. A belsejében, a tûz közepében valami fénylett, mint az érc.

5. Középütt kivettem valamit, amely négy élõlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt.

6. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt.

7. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc.

8. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett.

9. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.

10. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felõl mind a négynek oroszlánarca volt, bal felõl meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt.

11. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettõ meg a testüket födte.

12. Mindegyik egyenesen ment maga elõtt, oda mentek, ahova a lélek irányította õket, nem fordultak meg, amikor mentek.

13. Az élõlények között olyasmit láttam, mint az égõ szénfáklya, amely imbolygott az élõlények között. A tûz lobogott, és villámok törtek elõ a tûzbõl.

14. Az élõlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.

15. Figyeltem az élõlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élõlények mellett, mind a négy mellett.

16. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna.

17. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.

18. Vizsgálgattam õket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel.

19. Amikor az élõlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élõlények fölemelkedtek a földrõl, a kerekek is fölemelkedtek.

20. Ahova a lélek irányította õket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élõlények lelke volt a kerekekben.

21. Ha az élõlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földrõl, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élõlények lelke volt a kerekekben.

22. Ami az élõlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött.

23. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettõ mindegyiknek a testét födte.

24. Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat,

25. és ezzel zajt csaptak.

26. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkõ lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény.

27. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tûz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tûz, és körülötte fényességet.

28. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esõs napokon feltûnik a felhõben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsõségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.





“Que o Espírito Santo guie a sua inteligência, faça-o descobrir a verdade escondida na Sagrada Escritura e inflame a sua vontade para praticá-la.” São Padre Pio de Pietrelcina