1. Így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához."

2. Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset,

3. és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belsõ részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

4. Akkor ezt mondta nekem: "Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat!

5. Mert nem valami érthetetlenül beszélõ és idegen nyelvû néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához.

6. Nem érthetetlenül beszélõ és idegen nyelvû népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának,

7. de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.

8. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az õ arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az õ homlokuk.

9. Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tõlük, s ne remegj elõttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"

10. Aztán ezt mondta nekem: "Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, õrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel,

11. és menj el a számûzöttekhez, a népedbõl valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."

12. Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: "Áldott legyen az Úr dicsõsége nyugalmának helyén!"

13. Hallani lehetett az élõlények egymást verdesõ szárnyainak csattogását, a mellettük levõ kerekek zaját és a nagy morajt.

14. Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserûséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett.

15. Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett számûzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.

16. Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám:

17. "Emberfia, Izrael házának õrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd õket a nevemben.

18. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bûne miatt, de vérét tõled kérem számon.

19. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bûne miatt, te ellenben megmented életedet.

20. Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot mûvel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bûne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tõled kérem számon.

21. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet."

22. Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): "Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád."

23. Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsõségében; ahhoz hasonló volt a dicsõsége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön.

24. Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: "Menj, és zárkózzál be házadba!

25. Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni.

26. A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni õket, mert hiszen lázongó nemzedék ez.

27. Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez."





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina