Izajás könyve, 53
1. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki elõtt nyilvánult meg?
2. Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.
3. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elõl iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
4. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentõl) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
5. Igen, a mi bûneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az õ sebei szereztek nekünk gyógyulást.
6. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az õ vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
7. Megkínozták, s õ alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója elõtt, õ sem nyitotta ki a száját.
8. Erõszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törõdik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élõk földjébõl, és bûneink miatt halállal sújtották.
9. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
10. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelõ áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata.
11. "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.
12. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevõk közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bûnösökért."
