Izajás könyve, 10

1. Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.

2. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.

3. Mitévõk lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?

4. Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

5. Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak.

6. Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.

7. De hát õ nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson.

8. Azt mondja: "Vajon fõembereim egyúttal nem királyok is?

9. Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz?

10. Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van,

11. amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?"

12. De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gõgjét.

13. Mert ezt mondta: "Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.

14. Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna."

15. Vajon hõsködik-e a fejsze az elõtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fûrész azzal, aki húzza? Mintha a vesszõ meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

16. Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hõseire, s a jólét helyett tûz lángol fel, emésztõ tûznek lángja.

17. Akkor Izrael Fényessége tûzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt.

18. Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg.

19. Erdejében a fák maradékát könnyû lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja õket.

20. Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri õket, hanem hûségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.

21. A maradék megtér! Jákob maradéka az erõs Istenhez.

22. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belõle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.

23. Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

24. Ezt mondja a Seregek Ura: "Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszõvel ver ugyan, és fölemeli botját ellened,

25. de már csak egy kis idõ: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri õket."

26. A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felõl az úton.

27. Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad. Rimnon tájáról indul el,

28. gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát.

29. Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik.

30. Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!

31. Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.

32. Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.

33. De nézzétek! A Seregek Ura rettentõ erõvel levágja az ágakat. A sudár növésû fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok.

34. Az erdõ sûrûje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.