Izajás könyve, 8
1. Így szólt hozzám az Úr: "Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"
2. Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát.
3. Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: "Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"
4. Mielõtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: "apám" és "anyám", Damaszkusz kincsét és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé viszik.
5. Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta:
6. Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától:
7. Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicsõ hatalmát. Kilép a medrébõl s vize kiárad a partjain túl.
8. Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
9. Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok.
10. Hiába szõttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
11. Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ:
12. Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitõl fél, attól ne féljetek és ne remegjetek.
13. A Seregek Urát - õt valljátok Szentnek, csak tõle féljetek, csak tõle remegjetek.
14. Õ a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tõr és háló Jeruzsálem lakóinak.
15. Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.
16. Megõrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást.
17. Én az Urat várom, aki Jákob háza elõl elrejti arcát, csak benne remélek.
18. Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
19. És ha azt mondják nektek az emberek: "Kérdezzétek meg a halottidézõket és a jósokat, akik suttognak és motyognak", akkor ezt mondjátok: "Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élõk felõl?"
20. Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
21. Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz,
22. akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.
23. Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendõ napokban megdicsõíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.
