Izajás könyve, 63

1. Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra.

2. Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szõlõtaposóké?

3. Magam tapostam a sajtót, népembõl senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam õket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett.

4. Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje.

5. Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom.

6. Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam õket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.

7. Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsõítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében.

8. Azt mondta: "Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hûtlenek." És kiszabadította õket

9. minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az õ arca szabadította meg õket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg õket. Karjába vette és hordozta õket az elmúlt idõ minden napján.

10. Õk mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.

11. Akkor megemlékeztek a régmúlt idõkrõl, és Mózesrõl, az õ szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerbõl nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?

12. Aki Mózes jobbja felõl cselekvéshez látott dicsõséges karjával; aki szétválasztotta elõttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának;

13. aki átvezette õket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé,

14. mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette õket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsõséges nevet szerezz magadnak.

15. Tekints le az égbõl, és figyelj ránk szent és dicsõséges lakóhelyedrõl! Hol van féltõ szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tõlünk könyörületed,

16. mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtõl fogva "Megváltónk" a neved.

17. Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.

18. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet?

19. Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtõl fogva felettünk; mintha nem a te nevedrõl neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed elõtt megolvadnának a hegyek,