1. Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez!

2. Mint az ide-oda röpdösõ madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.

3. "Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elûzötteket, s ne áruld el az oda menekülõket,

4. hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elõl." Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letûnnek,

5. akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hûségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.

6. Hallottunk Moáb gõgjérõl, módfeletti kevélységérõl. Felfuvalkodottsága, gõgje és dölyfössége csak üres kérkedés.

7. Ezért jajgatni fognak Moábért a moábiták, mindnyájan jajveszékelnek majd. Kir-Hareszet kalácsai után kétségbeesetten sóhajtoznak.

8. Mert Hesbon mezõi ellankadnak, Sibma szõlei szintén. Vesszõit kivágják a nemzetek urai, bár hajtásai egészen Jázerig érnek, szerteszét kúsznak a pusztán. Sarjai messze szétterjedtek, túlnyúltak a tengeren.

9. Ezért siratom Jázer siralmával Sibma szõlejét. Elárasztalak könnyeimmel Hesbon és Eleále. Mert aratásod és szüreted közben (csata) kiáltás hallik.

10. Az öröm és a vigasság hangja eltûnt kertjeidbõl. Szõleidben nem vigadnak többé, és nem ujjonganak. A sajtóban nem sajtolnak bort, és a víg dal is elhal.

11. Ezért zokog a bensõm Moábért, mint a hárfa húrja, és a szívem Kir-Hareszetért.

12. Igen, hiába megy föl Moáb fáradsággal a magaslatokra. S hiába megy be szentélyébe imádkozni: semmit sem ér el vele.

13. Ez az a szó, amelyet az Úr egykor kimondott Moábra:

14. És most ezt mondja az Úr: "Még három olyan év, mint a béres évei, és Moáb dicsõsége végetér számos népével együtt. És ami mégis megmarad belõle, az kevés lesz, gyenge és erõtlen."





“No tumulto das paixões terrenas e das adversidades, surge a grande esperança da misericórdia inexorável de Deus. Corramos confiantes ao tribunal da penitência onde Ele, com ansiedade paterna, espera-nos a todo instante.” São Padre Pio de Pietrelcina