1. (A karvezetõnek, húros hangszerre - Dávidtól.)

2. Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!

3. A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!

4. Oltalmam vagy, erõs vár az ellenség ellen.

5. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtõzve szárnyaid alatt!

6. Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.

7. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!

8. Uralkodjék örökké Isten elõtt, küldd védelmére kegyelmedet és hûségedet!

9. Akkor majd folyvást dicsõítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina