Jó, 7

1. Não é, acaso, uma luta a vida do homem sobre a terra? Seus dias não são como os de um mercenário?

1. Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait?

2. Como um escravo que suspira pela sombra, e um assalariado que aguarda o pagamento,

2. Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja.

3. assim também tive por sorte meses de sofrimento e noites de dor me couberam por partilha.

3. Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül.

4. Apenas me deito, digo: ‘Quando chegará o dia?’. Logo que me levanto: ‘Quando chegará a noite?’. E até a noite me farto de angústias.

4. Már mikor lefekszem, kérdezem: "Mikor virrad?" És mihelyt fölkelek: "Mikor lesz már este?" Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.

5. Minha carne se cobre de podridão e de imundície, minha pele racha e supura.

5. Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bõröm.

6. Meus dias passam mais depressa do que a lançadeira, e se desvanecem sem deixar esperança.

6. Napjaim futnak, mint takács vetélõje, eltûnnek, s nyomukban nem marad reménység.

7. Lembra-te de que minha vida nada mais é do que um sopro, de que meus olhos não mais verão a felicidade;*

7. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.

8. o olho que me via não mais me verá, o teu me procurará, e já não existirei.

8. S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, keresõ szemeddel nem találsz, nem leszek.

9. A nuvem se dissipa e passa, assim quem desce à região dos mortos não subirá de novo.

9. Mint felhõ, tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt.

10. Não voltará mais à sua casa, sua morada não mais o reconhecerá.

10. Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont.

11. E por isso não reprimirei minha língua; falarei na angústia do meu espírito, farei queixa na tristeza de minha alma.

11. Ezért én sem türtõztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét.

12. Porventura, sou eu o mar, ou algum monstro marinho, para me teres posto um guarda contra mim?

12. Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy õrzésemre õrszemeket rendelsz.

13. Se eu disser: ‘Meu leito me consolará e minha cama me aliviará’,

13. Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvõhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat,

14. então me aterrarás com sonhos, e me assustarás com visões.

14. máris megijesztesz álmomban szörnyûmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe.

15. Preferiria ser estrangulado; antes a morte do que meus tormentos!

15. "Fojts meg inkább!" - ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom.

16. Sucumbo, deixo de viver para sempre! Deixa-me em paz, pois meus dias são apenas um sopro!

16. Eltûnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.

17. O que é o homem para fazeres tanto caso dele, para te dignares ocupar-te dele,*

17. Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törõdj vele.

18. para visitá-lo todas as manhãs e prová-lo a cada instante?

18. Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.

19. Quando cessarás de olhar para mim, sem dar-me tempo de engolir minha saliva?

19. Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz idõt, hogy nyálam lenyeljem.

20. Se pequei, que mal te fiz, ó guarda dos homens? Por que me tomaste por alvo e me tornei pesado para ti?

20. Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek õre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?

21. Por que não toleras meu pecado e não apagas minha culpa? Eis que vou logo me deitar por terra; tu me procurarás, já não existirei”.

21. Miért nem bocsátod meg a bûneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?

22.

22. Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.