1 Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.
2 Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyû gyötrelem!
3 Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.
4 Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,
5 az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat - egyik sem több, mint a másik!
6 Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettõ?
7 Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
8 Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényrõl, aki a nyilvánosság elõtt fenn tudja tartani a látszatot?
9 Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
10 Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberbõl, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
11 Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?
12 Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, õ utána mi lesz a nap alatt?
Versículos relacionados com Prédikátor könyve, 6:
Az egyházak 6. fejezete tükrözi az élet és a halál kérdését, valamint az emberi elégedetlenséget és a földi dolgok hiúságát. A szerző rámutat arra, hogy még azoknak is, akiknek van minden, amit akarnak, nem találhat igazi örömöt az életben, és hogy a halál mindenki számára elkerülhetetlen. A téma kiegészítéséhez öt kapcsolódó vers követi:
Job 14:5: "De ha a napjait meg kell jelölni, ha hónapjainak száma veled van, és meghatározta őt olyan korlátokat, amelyeket nem haladhat meg." Ez a vers az ember életének korlátozásáról szól, amelyet Isten hoz létre. Ez megegyezik az Egyházak szerzőjének gondolatával a halál elkerülhetetlenségéről.
Zsoltár 90:12: "Tanítsuk meg nekünk, hogy mondja el napjainknak, hogy bölcs szívünk legyen." Ez a vers hangsúlyozza az életben betöltött idő értékelésének fontosságát, és bölcsen történő felhasználásuk, mert nem tudjuk, mennyi ideig marad.
Példabeszédek 23:4-5: "Ne törekedj a meggazdagodásra; hagyja abba a figyelmet rá. Amikor a szemed rávilágít, eltűnik, mert minden bizonnyal olyan szárnyak lesznek, mint a sas, és repülni fognak az égbe." Ez a vers rámutat arra az elégedetlenségre, amelyet a gazdagság szüntelen keresése hozhat, mivel ez átmeneti és nem hoz tartós boldogságot.
1 Timóteus 6:7: "Mert semmit sem hozott ebbe a világba, és semmit sem tudunk elvenni tőle; tehát enni és öltözködni kell, hogy elégedettek legyünk." Ez a vers hangsúlyozza azt az elképzelést, hogy a földi dolgok átmenetiek, és nem szabad az állandó kutatásunk tárgya, mivel egyikük sem tud túllépni ezen az életen.
1 János 2:17: "A világ és a kapzsiság, de aki Isten akaratát megteszi, örökké megmarad." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, miszerint az életben a legfontosabb az, hogy Isten akaratát keresse és ennek megfelelően él, mert ez az egyetlen dolog, amely túlmutat ezen a földi életen.
Chapters: