1 Tudod-e, mikor ellik a kõszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az õzek,
2 tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az idõt, hogy mikor ellenek?
3 Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
4 A kisgidák aztán erõsödnek, nõnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
5 Szabadságát kitõl kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
6 Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
7 Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
8 A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
9 Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
10 Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
11 Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
12 Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérûskertedbe hordja a termésed?
13 Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
14 Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki õket.
15 Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
16 Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
17 A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
18 De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülõn.
19 Van-e hatalmad, hogy erõt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
20 Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erõs prüszkölése rémületet kelt.
21 Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
22 Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard elõtt sem hajlandó hátrálni.
23 A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
24 Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
25 Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messzirõl megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
26 Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
27 A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
28 A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
29 Onnan kémlelõdik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
30 Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.
Versículos relacionados com Jób könyve, 39:
A 39. munka vadállatokkal és az Istent gondozóval foglalkozik számukra, bemutatva példákat, hogyan viselkednek és szaporodnak. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 104:21: "A zsákmány ajka, és keresse meg Istent megélhetésük miatt." Ez a vers azt mutatja, hogy Isten vadállatainak a túlélésüktől függ.
Példabeszédek 30:25: "A hangyák nem erős emberek, mégis nyáron elkészítik ételeiket." A vadon élő állatokhoz hasonlóan a hangyáknak is van egy ösztöne, amely arra készteti őket, hogy felkészüljenek a jövőre.
Ézsaiás 11:6: "A farkas a báránytal lakik, és a leopárd lefekszik a kecskével; a borjú, az új oroszlán és az árpa együtt jár, és egy kicsi irányítja őket." Ez a vers leírja azt a békét, amely Isten teremtésében létezik.
Máté 6:26: "Figyelje meg a mennyek madarait: Ne vegyen, ne begyűjtse és ne gyűljön be pajtaban; azonban a mennyei Atyád fenntartja őket. Nem van sokkal több értéke, mint a madarak?" Jézus példaként használja a teremtést, hogy megmutassa Isten aggodalmát, hogy támogassa az összes lényt.
Jeremiah 8:7: "Még a mennyben lévő gólya is ismeri a migráció idejét; a tekercs, a grou és a fecske gondosan megfigyeli az érkezés idejét. De az embereim nem ismerik az Úr ítéletét." Ez a vers összehasonlítja Isten teremtésének bölcsességét az Izrael népének bölcsességének hiányával az isteni ítéletükkel kapcsolatban.
Chapters: