1 Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.
2 Így szólt anyjához: "Az az 1100 ezüst, amit elvettek tõled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfûzted: (2b) nézd, itt van a kezemben, én vettem el. (2c) Anyja így szólt: "Az Úr áldja meg az én fiamat!"
3 Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt. (3b) Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezembõl, hogy [öntött] istenszobor készüljön belõle, az (3c) S most visszaadom neked."
4 Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstmûvesnek. Az csinált belõle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.
5 Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.
6 Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
7 Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehembõl, Júda nemzetségébõl származott és levita volt, s mint idegen élt ott.
8 Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.
9 Micha így szólt hozzá: "Honnan jössz?" Így válaszolt neki: "Levita vagyok a júdeai Betlehembõl. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok."
10 Micha azt mondta neki: "Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást", és rá is beszélte a levitát.
11 A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.
12 Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.
13 "Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van."
Versículos relacionados com Bírák könyve, 17:
A bírák 17. fejezete egy MICA nevű ember történetét érinti, aki bálványt és istenek házát tett. Emellett egy Lévitát bérelt magánpapjává. Ez a történet szemlélteti a bírók idején a szellemi vezetés hiányát, amikor mindegyikük azt tette, amit a saját szemében helyesen tartott.
Példabeszédek 14:12: "Van egy módja annak, hogy az ember helyesnek tűnik, de kézzel a halál útján." Ez a vers figyelmezteti a saját kívánságaink és vágyaink betartásáról szóló illúzióra, amely katasztrofális következményekkel járhat.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved Urában, és ne keverje fel a saját megértését. Felismeri őt minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers hangsúlyozza az Isten bizalmának és az akaratának keresésének fontosságát az életünkben, ahelyett, hogy a saját útjainkat kövessük.
Jeremiás 10:14: "Minden ember hülye, tudás nélkül; minden aranyművészt zavarban van a faragott kép; mert a képei hamisak, és bennük nincs szellem." Ez a vers elítéli a bálványok imádatát, és hangsúlyozza Isten valódi természetének felismerésének fontosságát.
ApCsel 17:24-25: "Az a Isten, aki elkészítette a világot, és mindaz, ami van, a Mennyország és a Föld ura, nem lakik az emberek által készített templomokban; és az emberi kezek, mintha bármi másból szolgálnának. Szükség van; mert ő maga az, aki mindenkinek életet, lélegzetet és mindent ad; " Ez a vers kiemeli Isten transzcendens természetét és a haszontalanságát, hogy megpróbálja korlátozni azt fizikai tárgyakra vagy helyekre.
Zsoltár 81:9: "Nem lesz más istenek előttem. Nem szabad neked a szobrászat képét, sem a mennyben lévő fentiek, sem a föld alatt, sem a föld alatti vizekben." Ez a vers emlékeztető a bálványok imádatának tilalmára és annak fontosságára, hogy Isten első életünkben elhelyezzék.
Chapters: