1. Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, gyõzõdjetek meg róla, a terein kérdezõsködjetek felõle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hûségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak - mondja az Úr.

2. Ám õk, ha azt mondják is: "Amint igaz, hogy él az Úr", akkor is hamisan esküsznek.

3. Uram, nemde a hûséget nézi a szemed? Megverted ugyan õket, de nem fájlalják; összetöröd õket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kõszikla, s nem akarnak megtérni.

4. Azt gondoltam: "Talán csak az egyszerû nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét.

5. Fölkerestem hát a fõembereket, és beszéltem velük, hiszen õk jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét." De bizony õk is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit.

6. Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el õket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelõdik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hûtlenségeik száma folyton nõ.

7. Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam õket, mégis házasságot törnek, céda nõk házában tolonganak.

8. Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít.

9. Vajon ne büntessem meg õket ezekért - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

10. Menjetek föl szõlõsteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi.

11. Mert hûtlenül elhagyott Izraelnek háza - mondja az Úr.

12. Megtagadták az Urat és azt mondják: "Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtõl nem fogunk szenvedni.

13. És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó." Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:

14. Ez történik majd velük, amiért így beszéltek: Nézd, tûzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze õket a tûz.

15. És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyõzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét.

16. Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hõsök.

17. Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szõlõdet és fügefáidat. Sõt, lerombolja megerõsített városaidat is, amelyekben annyira bízol.

18. De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást - mondja az Úr.

19. És ha megkérdik majd: "Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?" -, akkor ezt mondd nekik: "Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek."

20. Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában:

21. Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok.

22. Hát nem féltek tõlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem elõtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta.

23. Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hûtlenné váltak, csak ez telt ki tõlük.

24. Még csak azt sem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esõt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket."

25. Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bûneitek távol tartják tõletek e javakat.

26. Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tõrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak.

27. Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak.

28. Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törõdnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.

29. Vajon ne büntessem meg õket ezekért? - mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

30. Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön:

31. A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?





“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina