1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik õrnek,

3. ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet.

4. Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll.

5. Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére õrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét.

6. De ha az õr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bûne folytán ragadta el, vérét mégis az õrtõl kérem számon.

7. Emberfia, õrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet.

8. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tõled kérem számon.

9. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.

10. Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: "Gonoszságaink és bûneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?"

11. Mondd meg nekik: "Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?"

12. Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik.

13. Ha azt mondom az igaznak: "Biztosan életben maradsz", de õ igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett.

14. És ha azt mondom az istentelennek: "Biztos, hogy meghalsz", de õ mégis elhagyja bûnét, és a törvény és az igazság szerint jár el,

15. visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erõszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg.

16. Elkövetett bûnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog.

17. Néped fiai ezt mondogatják: "Nem igazak az Úrnak útjai", jóllehet az õ útjaik nem igazak.

18. Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul.

19. Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad.

20. És még azt mondjátok: "Az Úr bánásmódja nem méltányos", noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza.

21. Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálembõl, és azt mondta: "Elfoglalták a várost."

22. A menekült megérkezése elõtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielõtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma.

23. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

24. Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: "Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot."

25. Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot?

26. Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat mûveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot?

27. Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezõn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erõdökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el.

28. Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk.

29. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket mûveltek.

30. Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: "Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!"

31. S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonlesõ a szívük.

32. Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemrõl énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk.

33. De ha beteljesedik - és lám, beteljesedik -, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.



Livros sugeridos


“Sigamos o caminho que nos conduz a Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.