1. Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevû tanítvánnyal, aki egy hívõ zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia.

2. A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla.

3. Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt.

4. Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben.

5. Így az egyházak megerõsödtek a hitben, és a hívõk száma napról napra nõtt.

6. A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat.

7. Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.

8. Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba.

9. Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt elõtte, és kérte: "Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!"

10. A látomás után rajta voltunk, hogy mielõbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.

11. Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba,

12. onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk.

13. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyûlt asszonyokhoz.

14. Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevû, istenfélõ bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.

15. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erõvel rá is vett erre minket.

16. Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtõl megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak.

17. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek."

18. Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belõle!" Ki is ment akkor mindjárt.

19. Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belõle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé.

20. Bírák elé állítva így vádolták õket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,

21. olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk."

22. A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszõztették õket.

23. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették õket, s megparancsolták az õrnek, hogy jól vigyázzon rájuk.

24. Ez a kapott parancs értelmében a belsõ börtönbe zárta õket, és a lábukat kalodába szorította.

25. Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsõítették az Istent, a foglyok meg hallgatták õket.

26. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkirõl lehullott a bilincs.

27. Amikor a börtönõr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.

28. Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!"

29. Az õr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult,

30. aztán kivezette õket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"

31. "Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták.

32. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát.

33. Az pedig még akkor magához vette õket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.

34. Aztán házába vezette õket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.

35. Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!"

36. A börtönõr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!"

37. Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszõztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!"

38. A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek,

39. odasiettek, kikísérték õket, kérve, hogy hagyják el a várost.

40. A börtönbõl kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.



Livros sugeridos


“Seja grato e beije docemente a mão de Deus. É sempre a mão de um pai que pune porque lhe quer bem” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.