| 1. | Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: "Ki a legnagyobb a mennyek országában?" |
| 2. | Odahívott egy gyereket, közéjük állította, |
| 3. | s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. |
| 4. | Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. |
| 5. | Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. |
| 6. | De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. |
| 7. | Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! |
| 8. | Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. |
| 9. | Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek. |
| 10. | Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. |
| 11. | Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. |
| 12. | Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? |
| 13. | Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. |
| 14. | Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül. |
| 15. | Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. |
| 16. | Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. |
| 17. | Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. |
| 18. | Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. |
| 19. | Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. |
| 20. | Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." |
| 21. | Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" |
| 22. | "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. |
| 23. | A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. |
| 24. | Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. |
| 25. | Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. |
| 26. | A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! |
| 27. | Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. |
| 28. | Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! |
| 29. | A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! |
| 30. | De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. |
| 31. | Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. |
| 32. | Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. |
| 33. | Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - |
| 34. | Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. |
| 35. | Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának." |
