Fondare 16 Risultati per: magukra
Áron és fiai viseljék ezeket, amikor bemennek a találkozás sátorába, vagy amikor az oltárhoz lépnek, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyben. Így nem vonnak vétket magukra és nem lakolnak halállal. Örök törvény ez Áron és utódai számára. (Kivonulás könyve 28, 43)
Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bûnt vegyenek magukra. (Számok könyve 18, 22)
A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. (Józsue könyve 9, 5)
Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek! (Krónikák II. könyve 6, 41)
De most - nehogy elûzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, õket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette õket a bûn. Ám amikor csak bûnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. (Judit könyve 11, 11)
Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök idõkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét. (Makkabeusok II. könyve 14, 15)
Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bûnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret. (Izajás könyve 5, 18)
És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélybõl a külsõ udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez." (Ezekiel könyve 42, 14)
Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik. (Márk evangéliuma 4, 34)
Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. (Márk evangéliuma 6, 9)
Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz õ elsõszülött a sok testvér között. (Rómaiaknak írt levél 8, 29)
Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra. (Tesszalonikaiaknak írt II. levél 2, 12)