1. Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyûlt köré, ezért bárkába szállt, így õ a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.

2. Példabeszédekben tanította õket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:

3. "Halljátok! Íme, kiment a magvetõ vetni.

4. Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.

5. Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.

6. De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.

7. Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnõttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.

8. De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlõdött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.

9. Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!" - mondta.

10. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettõvel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.

11. Ezt felelte nekik: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,

12. hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."

13. Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?

14. A magvetõ a tanítást veti.

15. Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükbõl az elvetett igét.

16. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,

17. de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri õket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.

18. És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,

19. de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.

20. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.

21. Ezután így folytatta: "Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

22. Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

23. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"

24. Azután így szólt: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sõt adnak is hozzá.

25. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tõle."

26. Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.

27. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.

28. A föld magától terem, elõször szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.

29. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás."

30. Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?

31. Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.

32. De aztán, hogy elvetették, egyre nõ, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak."

33. Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.

34. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

35. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."

36. Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.

37. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Õ a bárka végében egy vánkoson aludt.

38. Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?"

39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.

40. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"

41. Nagy félelem fogta el õket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"





“Mesmo quando perdemos a consciência deste mundo, quando parecemos já mortos, Deus nos dá ainda uma chance de entender o que é realmente o pecado, antes de nos julgar. E se entendemos corretamente, como podemos não nos arrepender?” São Padre Pio de Pietrelcina