Fondare 270 Risultati per: mégis
Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tõlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bûnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek. (Ezekiel könyve 14, 7)
Izrael háza mégis azt mondja: "Az Úr útja nem igazságos." Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? (Ezekiel könyve 18, 29)
Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nõvéréé. (Ezekiel könyve 23, 11)
Emberfia, mondd meg Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: "Isten vagyok, és az Isten trónján ülök a tenger közepén." Noha ember vagy, nem Isten, szívedet mégis Isten szívéhez tetted hasonlóvá. (Ezekiel könyve 28, 2)
Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsõségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója - mondja az Úr, az Isten. (Ezekiel könyve 31, 18)
De ha az õr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bûne folytán ragadta el, vérét mégis az õrtõl kérem számon. (Ezekiel könyve 33, 6)
Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. (Ezekiel könyve 33, 12)
És ha azt mondom az istentelennek: "Biztos, hogy meghalsz", de õ mégis elhagyja bûnét, és a törvény és az igazság szerint jár el, (Ezekiel könyve 33, 14)
Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot? (Ezekiel könyve 33, 25)
A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: "Ez az Úr népe, mégis ki kellett az õ földjérõl menniük." (Ezekiel könyve 36, 20)
az udvari emberek fõnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelõs a király elõtt." (Dániel könyve 1, 10)
Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felsõ termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelõtt is tette. (Dániel könyve 6, 11)
