Fondare 1997 Risultati per: Volt
Most elõléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl. (Józsue könyve 7, 18)
Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. (Józsue könyve 7, 22)
Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte. (Józsue könyve 7, 24)
Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig elõre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. (Józsue könyve 8, 11)
Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. (Józsue könyve 8, 16)
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. (Józsue könyve 8, 18)
Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhõ száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülõ nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. (Józsue könyve 8, 20)
Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége elõtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élõ idegeneket. (Józsue könyve 8, 35)
A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. (Józsue könyve 9, 5)
Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott. (Józsue könyve 9, 12)
nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentõs város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. (Józsue könyve 10, 2)
Se azelõtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért. (Józsue könyve 10, 14)
