Mosaico decorativo

Fondare 1997 Risultati per: Volt

  • Gileád fiai nemzetségének családfõi - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségébõl származó Manassze fiának volt a fia - elõálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat. (Számok könyve 36, 1)

  • Miután legyõzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, (Második Törvénykönyv 1, 4)

  • Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, (Második Törvénykönyv 1, 32)

  • Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül õ látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hûséges volt az Úrhoz." (Második Törvénykönyv 1, 36)

  • Ezzel a két kõtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. (Második Törvénykönyv 9, 17)

  • Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtõl, aki kivezérelt Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából. (Második Törvénykönyv 13, 11)

  • Ha mégis azt mondaná: "Nem akarok elmenni tõled", mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, (Második Törvénykönyv 15, 16)

  • Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt. (Második Törvénykönyv 21, 14)

  • Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna. (Második Törvénykönyv 22, 27)

  • Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erõs és népes néppé vált. (Második Törvénykönyv 26, 5)

  • Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok. (Második Törvénykönyv 29, 5)

  • Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag? (Második Törvénykönyv 29, 23)


“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina