Mosaico decorativo

Fondare 13920 Risultati per: Meg

  • Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elõ Józseffel, és meghajtotta magát. (Teremtés könyve 33, 7)

  • Erre õ megkérdezte: "Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?" "Kegyelmet akartam találni uram színe elõtt" - válaszolta. (Teremtés könyve 33, 8)

  • Ézsau ezt mondta: "Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied." (Teremtés könyve 33, 9)

  • Fogadd el tehát az üdvözlõ ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta. (Teremtés könyve 33, 11)

  • Aztán így szólt: "Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek." (Teremtés könyve 33, 12)

  • De õ ezt válaszolta neki: "Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerõltetjük õket, az egész nyáj tönkremegy. (Teremtés könyve 33, 13)

  • A város elõtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. (Teremtés könyve 33, 19)

  • Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. (Teremtés könyve 34, 1)

  • Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erõszakot követett el rajta. (Teremtés könyve 34, 2)

  • Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: "Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen." (Teremtés könyve 34, 4)

  • Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezõn, visszatérésükig Jákob hallgatott. (Teremtés könyve 34, 5)

  • Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezõrõl és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy õ Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. (Teremtés könyve 34, 7)


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina