Fondare 163 Risultati per: Kenyeret

  • S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, elõtört a forrás. "De tud-e népének kenyeret adni, és húsételrõl gondoskodni?" (Zsoltárok könyve 78, 20)

  • Mannát hullatott az égbõl eledelül, égi kenyeret adott nekik. (Zsoltárok könyve 78, 24)

  • Az erõsek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bõségesen. (Zsoltárok könyve 78, 25)

  • Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földbõl kenyeret nyerjen, (Zsoltárok könyve 104, 14)

  • Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret. (Zsoltárok könyve 105, 16)

  • Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késõ éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, õ azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. (Zsoltárok könyve 127, 2)

  • az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezõknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, (Zsoltárok könyve 146, 7)

  • Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak. (Makkabeusok I. könyve 4, 51)

  • felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égõ- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret." (Makkabeusok II. könyve 1, 8)

  • Megtisztították a templomot, és az égõáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kõbõl és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is. (Makkabeusok II. könyve 10, 3)

  • A szegény új szántása bõ kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. (Példabeszédek könyve 13, 23)

  • Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! (Példabeszédek könyve 25, 21)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina