Fondare 2135 Risultati per: Isten Parancsolatai
Uralkodjék örökké Isten elõtt, küldd védelmére kegyelmedet és hûségedet! (Zsoltárok könyve 61, 8)
Üdvöm és dicsõségem Istentõl várom, õ az én erõs sziklám, igen, Isten a menedékem. (Zsoltárok könyve 62, 8)
Népem, remélj benne minden idõben! Öntsétek ki elõtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk! (Zsoltárok könyve 62, 9)
Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belõle: (Zsoltárok könyve 62, 12)
Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. (Zsoltárok könyve 63, 2)
Isten saját nyilaival találja el õket, és váratlanul üt sebet rajtuk. (Zsoltárok könyve 64, 8)
Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten mûveit, és tetteit megértik. (Zsoltárok könyve 64, 10)
Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bõségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is elõkészítetted: (Zsoltárok könyve 65, 10)
Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat mûvelt az emberek között! (Zsoltárok könyve 66, 5)
Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgõ szavamra. (Zsoltárok könyve 66, 19)
Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, (Zsoltárok könyve 67, 2)
A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. (Zsoltárok könyve 67, 7)