Fondare 6746 Risultati per: Hogy
Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot! (Habakuk könyve 2, 9)
Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tûznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? (Habakuk könyve 2, 13)
Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét. (Habakuk könyve 2, 15)
Gyalázattal teltél el, nem dicsõséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsõséged elborítja majd a szégyened. (Habakuk könyve 2, 16)
Láttam Kusán rémülettõl sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. (Habakuk könyve 3, 7)
Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.) (Habakuk könyve 3, 13)
Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! (Habakuk könyve 3, 14)
Ezért - amint igaz, hogy élek! - mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja õket, aki fennmarad a népbõl, tulajdonul kapja. (Szofoniás könyve 2, 9)
Azt gondoltam: "Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elõl, hogy hányszor meglátogattam." De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket. (Szofoniás könyve 3, 7)
Azért várjatok csak rám - mondja az Úr -, a napra, amelyen felállok és vádat emelek. Mert elhatároztam, hogy egybegyûjtöm a népeket, összegyûjtöm az országokat, hogy rájuk zúdítsam haragomat, indulatomnak egész hevét. (Szofoniás könyve 3, 8)
Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki. (Szofoniás könyve 3, 9)
mintha ünnepet ülne. A balsorsot elfordítottam tõled, hogy ne viseld többé a gyalázatot. (Szofoniás könyve 3, 18)
