Fondare 6746 Risultati per: Hogy
A filiszteus megszólította Dávidot: "Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?" És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. (Sámuel I. könyve 17, 43)
Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben. (Sámuel I. könyve 17, 46)
És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy gyõzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket." (Sámuel I. könyve 17, 47)
Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyébõl és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak. (Sámuel I. könyve 17, 51)
Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétõl, Abnertõl: "Kinek a fia ez a fiú, Abner?" "Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom." (Sámuel I. könyve 17, 55)
Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. (Sámuel I. könyve 18, 1)
Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. (Sámuel I. könyve 18, 10)
Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tõle. (Sámuel I. könyve 18, 15)
Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belõlem?" (Sámuel I. könyve 18, 18)
Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül. (Sámuel I. könyve 18, 19)
Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az elõbõrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. (Sámuel I. könyve 18, 25)
Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ, (Sámuel I. könyve 18, 26)
