Fondare 6746 Risultati per: Hogy
[S Izrael dicsõsége nem hazudik és nem érez megbánást. Mert nem is ember, hogy volna mit megbánnia.] (Sámuel I. könyve 15, 29)
Erre Saul így szólt: "Vétkeztem. De azért tisztelj meg népem vénei és Izrael elõtt, és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat." (Sámuel I. könyve 15, 30)
Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette. (Sámuel I. könyve 15, 35)
Az Úr így szólt Sámuelhez: "Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt." (Sámuel I. könyve 16, 1)
"Hogy mehetnék - felelte Sámuel -, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl." Az Úr azonban ezt mondta: "Vigyél magaddal egy üszõt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. (Sámuel I. könyve 16, 2)
A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgy, hogy a völgy köztük terült el. (Sámuel I. könyve 17, 3)
[Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy õrizze az apja nyáját Betlehemben. (Sámuel I. könyve 17, 15)
Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. (Sámuel I. könyve 17, 20)
Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklõdte bátyjaitól, hogy vannak. (Sámuel I. könyve 17, 22)
Izrael fiai közül az egyik így szólt: "Láttátok azt az embert, aki ott elõlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyõzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben." (Sámuel I. könyve 17, 25)
Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektõl: "Mi lesz a jutalma annak, aki legyõzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelrõl a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élõ Isten csatasorait párviadalra?" (Sámuel I. könyve 17, 26)
Amikor legidõsebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy mirõl beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: "Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát." (Sámuel I. könyve 17, 28)
