Fondare 1051 Risultati per: A Szent Föld
"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen." (Zsoltárok könyve 2, 6)
Kérd tõlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. (Zsoltárok könyve 2, 8)
Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! (Zsoltárok könyve 2, 10)
Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s õ meghallgatott szent hegyérõl. (Zsoltárok könyve 3, 5)
De én kegyelmed bõségébõl házadba léphetek, és szent templomod elõtt leborulhatok félelmeddel telve. (Zsoltárok könyve 5, 8)
Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. (Zsoltárok könyve 11, 4)
(Dávid zsoltára.) Ki idõzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? (Zsoltárok könyve 15, 1)
Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. (Zsoltárok könyve 18, 7)
Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.) (Zsoltárok könyve 18, 8)
Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától. (Zsoltárok könyve 18, 16)
a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: (Zsoltárok könyve 19, 5)
Most már tudom: Az Úr gyõzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egébõl, gyõzelmes jobbjának erejében. (Zsoltárok könyve 20, 7)