Fondare 4175 Risultati per: ív

• Azok moábita nõt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. (Rut könyve 1, 4)

• De õ azt felelte nekik: "Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserûséggel töltött el. (Rut könyve 1, 20)

• Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták. (Rut könyve 2, 1)

• A moábita nõ, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezõre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki. (Rut könyve 2, 2)

• Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nõ, aki Moáb földjérõl jött ide Noémival. (Rut könyve 2, 6)

• Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?" (Rut könyve 2, 10)

• Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják." (Rut könyve 2, 19)

• Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt. (Rut könyve 2, 23)

• Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérûre, de ne ismerjen föl elõbb, csak ha befejezte az evést és ivást. (Rut könyve 3, 3)

• Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. (Rut könyve 3, 7)

• "Ki vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!" (Rut könyve 3, 9)

• Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor - amint igaz, hogy az Úr él - majd én kiváltalak." (Rut könyve 3, 13)