Znaleziono 4175 Wyniki dla: ív
Azok moábita nõt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. (Rut könyve 1, 4)
De õ azt felelte nekik: "Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserûséggel töltött el. (Rut könyve 1, 20)
Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták. (Rut könyve 2, 1)
A moábita nõ, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezõre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki. (Rut könyve 2, 2)
Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nõ, aki Moáb földjérõl jött ide Noémival. (Rut könyve 2, 6)
Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?" (Rut könyve 2, 10)
Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják." (Rut könyve 2, 19)
Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt. (Rut könyve 2, 23)
Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérûre, de ne ismerjen föl elõbb, csak ha befejezte az evést és ivást. (Rut könyve 3, 3)
Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. (Rut könyve 3, 7)
"Ki vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!" (Rut könyve 3, 9)
Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor - amint igaz, hogy az Úr él - majd én kiváltalak." (Rut könyve 3, 13)