Fondare 4175 Risultati per: ív
Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tõle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra. (Tóbiás könyve 9, 3)
Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. (Tóbiás könyve 9, 5)
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását." (Tóbiás könyve 9, 6)
Aztán békében útra bocsátotta õket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielõtt meghalok." (Tóbiás könyve 10, 11)
Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!" (Tóbiás könyve 10, 13)
Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvõ Kaszerin közelébe nem értek. (Tóbiás könyve 11, 1)
majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából. (Tóbiás könyve 11, 12)
Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. (Tóbiás könyve 11, 15)
Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezetõ nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelõtt. (Tóbiás könyve 11, 16)
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérõdnek megadd a bérét, sõt toldd is meg a kialkudott bért." (Tóbiás könyve 12, 1)
Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?" (Tóbiás könyve 12, 3)
