Fondare 4175 Risultati per: ív
Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: "Ha meghalok, temess el illendõképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg. (Tóbiás könyve 4, 3)
Minden idõben magasztald Istent, az Urat, és tõle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedbõl! (Tóbiás könyve 4, 19)
Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Elõször Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élõhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom õket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetõje? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt." (Tóbiás könyve 5, 10)
Majd így folytatta: "Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal, (Tóbiás könyve 5, 15)
A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetõdött egy nagy hal a vízbõl és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, (Tóbiás könyve 6, 3)
Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak." (Tóbiás könyve 6, 5)
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. (Tóbiás könyve 6, 6)
Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?" (Tóbiás könyve 6, 7)
Így felelt neki: "Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nõ elõtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad. (Tóbiás könyve 6, 8)
Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsõsorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívû, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti. (Tóbiás könyve 6, 12)
Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belõle a füstölõben levõ parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. (Tóbiás könyve 6, 17)
Aztán mielõtt egyesülnétek, elõbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktõl fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tõle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nõvére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tõle. (Tóbiás könyve 6, 18)
