Jó, 17
1. Meu espírito vai-se consumindo, os meus dias se apagam, só me resta o sepulcro!
1. Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyûlnek egybe a sírásók.
2. Estou de fato cercado de zombadores e meus olhos velam por causa de seus ultrajes.*
2. Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
3. Sê tu mesmo a minha caução, junto a ti, pois quem ousará bater em minha mão?*
3. Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
4. Pois fechaste o seu coração à inteligência; por isso, não os deixarás triunfar.
4. Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik.
5. Há quem convide seus amigos à partilha, enquanto desfalecem os olhos de seus filhos.
5. Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped.
6. Ele me reduziu a zombaria do povo, como aquele em cujo rosto se cospe.
6. Gúnydalok tárgyává tettek a nép elõtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek.
7. Meus olhos se escurecem de tristeza e todo o meu corpo não é mais que uma sombra.
7. Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok.
8. As pessoas retas estão espantadas e o inocente se irrita contra o ímpio.
8. Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bûnös miatt háborognak a tiszták.
9. O justo, entretanto, persiste no seu caminho, e o homem de mãos puras redobra de coragem.
9. De az igaz mégis hû marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erõben.
10. Mas vós todos voltai e vinde; pois não acharei entre vós nenhum sábio.
10. Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek!
11. Meus dias se esgotam, meus projetos estão aniquilados, frustraram-se os projetos do meu coração.
11. Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
12. Fazem da noite, dia. A luz da manhã é para mim como trevas.
12. "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elûzi a sötétséget."
13. Deverei esperar? A região dos mortos é a minha morada! Preparo meu leito no local tenebroso.
13. Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
14. Disse ao sepulcro: ‘Tu és meu pai’, e aos vermes: ‘Vós sois minha mãe e minha irmã!’.
14. Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nõvéreim!"
15. Onde está, pois, minha esperança? E a minha felicidade, quem a entrevê?
15. Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?
16. Descerão elas comigo à região dos mortos? Afundaremos juntos no pó?”.
16. Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
Bíblia Ave Maria - Tutti i diritti riservati.
