1. Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyûlnek egybe a sírásók.
2. Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
3. Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
4. Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik.
5. Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped.
6. Gúnydalok tárgyává tettek a nép elõtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek.
7. Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok.
8. Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bûnös miatt háborognak a tiszták.
9. De az igaz mégis hû marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erõben.
10. Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek!
11. Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
12. "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elûzi a sötétséget."
13. Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
14. Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nõvéreim!"
15. Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?
16. Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
Note a piè di pagina:
17:1-2 - Jób kifejezi kétségbeesését és egészsége törékenységét. Elhagyottnak és elszigeteltnek érzi magát, tükrözve az általa elviselt mély érzelmi és fizikai fájdalmat. A szenvedéssel szembeni emberi kiszolgáltatottság központi témája ebben a fejezetben (lásd még a Zsoltárok 38:4-et és a Zsoltárok 102:7-8-at).
17:3-4 - Jób arra kéri Istent, hogy legyen kezes neki, és a szenvedések közepette is felfedi Isten ígéreteibe vetett bizalmát. Az Isten előtti szószóló iránti vágy rávilágít az emberi közbenjárásra és az igazságosságban való reménységre (lásd még Zsidók 7:25 és Róma 8:34).
17:5-6 - Megemlíti azokat, akik elárulják barátaikat, kiemelve az emberi kapcsolatokban gyakran előforduló árulást, különösen válság idején. Ez a megfigyelés rávilágít a hűség és a támogatás szükségességére a nehéz időkben (lásd még Példabeszédek 17:17 és Galata 6:2).
17:7-9 - Kétségbeejtő helyzete ellenére Jób megőrzi feddhetetlenségét, és hiszi, hogy bizonysága szilárdan megállja a helyét. A nehézségekkel szembeni kitartás létfontosságú alapelv a hitéletben (lásd még Jakab 1:12 és 1Péter 1:6-7).
17:10-16 - Jób a halálról és az emberi sors elkerülhetetlenségéről elmélkedik, kifejezve reményét, hogy a halál után is meglátja Isten fényét. Az élet törékenységének és az örökkévalóság reményének felismerése visszatérő téma a Szentírásban (lásd még Zsolt 49:15 és János 11:25-26).
Versi relativi a Jób könyve, 17:
A Jób 17. fejezete folytatja Jób siránkozását, hogyan látja a jövőjét és a barátai viselkedését? A szöveg Jób kétségbeesését fejezi ki a közelgő halállal szemben, és csalódottságát mások meg nem értése miatt. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a halál közelsége, a romlott hírnév és a síron túli remény. A 17. Jób bemutatja Jób küzdelmét, hogy megőrizze hitét szélsőséges körülmények között is. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek ennek a kihívásokkal teli fejezetnek a sötét gondolataihoz kapcsolódnak.
Zsoltárok 88:3-4: "A lelkem tele van gyötrődéssel, és az életem a sírhoz közeledik. azok közé tartozom, akik lemennek a gödörbe; Olyan vagyok, mint egy ember, akinek már nincs ereje." - Ezek a versek Jób kétségbeesését tükrözik, amelyet a 17:1 fejez ki, ahol úgy érzi, hogy a halál közel van.
Példabeszédek 17:3: "Az olvasztótégely ezüsté, a kemence aranyé, de az Úr próbára teszi a szívet." - Ez a próbatételeken keresztüli finomításról szóló közmondás Jób 17:9-ben leírt tapasztalatához kapcsolódik.
Ésaiás 57:1: "Az igaz elvész, és senki sem töpreng rajta szívében; a jámbor embereket elviszik, és senki sem érti, hogy az igazakat azért viszik el, hogy megmeneküljenek a gonosztól." - Ez a vers Jób érzését visszhangozza a 17:8-9-ben, ahol az igazakról beszél, akik szilárdan állnak.
2Korinthus 4:16-17: "Ezért nem csüggedünk. Bár kifelé pazarlunk, belül napról napra megújulunk, mert könnyű és pillanatnyi szenvedéseink örök dicsőséget hoznak számunkra, amely felülmúlja azokat." - Pál a szenvedések közepette való kitartásról beszél Jób elhatározásával kapcsolatban a 17:9-ben.
Jelenések 2:10: "Ne félj attól, amit el kell szenvedned. Mondom nektek: az Ördög néhányat börtönbe vet, hogy próbára tegyen titeket, és tíz napig üldöztetést szenvedtek. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." - A hívek jutalmának ez az ígérete Jóbnak a halál utáni igazságosság reményéhez kapcsolódik a 17:13-16-ban.
FAQ:
Mit fejez ki Jób imájában a Jób 17-ben?
Job sajnálkozik állapota miatt, és úgy érzi, reménye elszállt. Istenhez kiált, megkérdőjelezi szenvedésének igazságosságát és barátai részvétének hiányát. (Jób 17:1-16)
Miért érzi magát reménytelennek Jób?
Látja, hogy az élete elúszik, gúnyolódók veszik körül, és nem enyhül fájdalma. A helyreállítás reménye lehetetlennek tűnik a sok szenvedés mellett. (Jób 17:11-16)
Hogyan írja le Jób a barátait?
Hamis vigasztalókhoz hasonlítja őket, és árulással vádolja őket, mert ahelyett, hogy segítenének neki, kemény szavakkal növelik a szenvedését. (Jób 17:4, 10)
Mit ért Jób a halálhoz?
A halált tekinti egyetlen reményének, hisz válasz és vigasztalás nélkül leszáll a porba. Szemléletében a kétségbeesés, de az isteni igazságosságba vetett hit is tükröződik. (Jób 17:13-16)
Hogyan fedi fel a hitét Jób panasza?
Kínjai ellenére Istenhez kiált, és értelmét keresi szenvedésében, megmutatva, hogy hite a kétségbeesés közepette is megmarad. (Jób 17:3)
