1. respondens autem Eliphaz Themanites dixit
2. numquid Deo conparari potest homo etiam cum perfectæ fuerit scientiæ
3. quid prodest Deo si justus fueris aut quid ei confers si inmaculata fuerit via tua
4. numquid timens arguet te et veniet tecum in judicium
5. et non propter malitiam tuam plurimam et infinitas iniquitates tuas
6. abstulisti enim pignus fratrum tuorum sine causa et nudos spoliasti vestibus
7. aquam lasso non dedisti et esurienti subtraxisti panem
8. in fortitudine brachii tui possidebas terram et potentissimus obtinebas eam
9. viduas dimisisti vacuas et lacertos pupillorum comminuisti
10. propterea circumdatus es laqueis et conturbat te formido subita
11. et putabas te tenebras non visurum et impetu aquarum inundantium non oppressurum
12. an cogitas quod Deus excelsior cælo et super stellarum vertices sublimetur
13. et dicis quid enim novit Deus et quasi per caliginem judicat
14. nubes latibulum ejus nec nostra considerat et circa cardines cæli perambulat
15. numquid semitam sæculorum custodire cupis quam calcaverunt viri iniqui
16. qui sublati sunt ante tempus suum et fluvius subvertit fundamentum eorum
17. qui dicebant Deo recede a nobis et quasi nihil possit facere Omnipotens æstimabant eum
18. cum ille implesset domos eorum bonis quorum sententia procul sit a me
19. videbunt justi et lætabuntur et innocens subsannabit eos
20. nonne succisa est erectio eorum et reliquias eorum devoravit ignis
21. adquiesce igitur ei et habeto pacem et per hæc habebis fructus optimos
22. suscipe ex ore illius legem et pone sermones ejus in corde tuo
23. si reversus fueris ad Omnipotentem ædificaberis et longe facies iniquitatem a tabernaculo tuo
24. dabit pro terra silicem et pro silice torrentes aureos
25. eritque Omnipotens contra hostes tuos et argentum coacervabitur tibi
26. tunc super Omnipotentem deliciis afflues et elevabis ad Deum faciem tuam
27. rogabis eum et exaudiet te et vota tua reddes
28. decernes rem et veniet tibi et in viis tuis splendebit lumen
29. qui enim humiliatus fuerit erit in gloria et qui inclinaverit oculos suos ipse salvabitur
30. salvabitur innocens salvabitur autem munditia manuum suarum
Lábjegyzetek:
22:1-5 - Elifáz válaszol Jóbnak, és azt állítja, hogy szenvedése bűnei következménye. Ez a megközelítés a megtorló teológiát tükrözi, amely a szenvedést a büntetéshez köti anélkül, hogy figyelembe venné az emberi szenvedés összetettségét (lásd még Zsoltárok 94:11 és Ezékiel 18:30).
22:6-9 - Elifáz kapzsi és elnyomó Jóbot vádolja, és azt sugallja, hogy nyomorúsága saját tettei eredménye. Ez a vád Isten igazságosságának felszínes megértését tükrözi, és figyelmen kívül hagyja az ártatlan szenvedés valóságát (lásd még Lukács 6:37-38 és Jakab 2:13).
22:10-11 - Elifáz megemlíti, hogy Jóbot csapdák veszik körül, megerősítve azt az elképzelést, hogy isteni ítélet alatt áll. Ez a nézet korlátozza Isten cselekvésének megértését, és figyelmen kívül hagyja szeretetét és irgalmát (lásd még Zsolt 139:7-10 és Róma 8:38-39).
22:12-14 - Elifáz Isten nagyságáról beszél, hangsúlyozva, hogy Ő mindenütt jelen van és mindentudó. Ez a kijelentés megerősíti azt az elképzelést, hogy Jób nem kerülheti el az isteni ítéletet, ugyanakkor kiemeli Isten fenségét és szuverenitását (lásd még Zsoltárok 139:1-6 és Ésaiás 66:1-2).
22:15-20 - Elifáz felkéri Jóbot, hogy forduljon Istenhez bűnbánattal, ezzel arra utalva, hogy a helyreállítás az ő hozzáállásán múlik. Ez a megközelítés alábecsüli Isten kegyelmét és a bűn, a bűnbánat és a szenvedés közötti kapcsolat bonyolultságát (lásd még 1 János 1:9 és Jakab 4:7-8).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 22:
A Jób 22. fejezete Elifáz harmadik beszédét hozza. Hogyan fokozza a Jób elleni vádjait? Ebben a kemény beszédben Elifáz konkrét bűnökkel vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése állítólagos vétkeinek közvetlen következménye. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az elhamarkodott ítélet, az igazi istenfélelem természete és a bűnbánat fontossága. A 22. Jób rávilágít a mások szenvedésének okairól szóló elhamarkodott következtetések veszélyére. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a provokatív fejezetnek a vitatott témáihoz kapcsolódnak.
Ésaiás 58:7: "Nem az, hogy megosztod az ételt az éhezővel, menedéket adsz a tehetetlen szegényeknek, felöltözteted a meztelent, akit találsz, és nem tagadod meg a segítséget felebarátodtól?" - Ez a vers Elifáznak a Jób 22-ben megfogalmazott vádjait tükrözi Jób jótékonyságának állítólagos hiányával kapcsolatban.
Példabeszédek 22:22-23: "Ne zsákmányoljátok ki a szegényeket azért, mert szegények, és ne nyomjátok el a szegényeket a bíróság előtt, mert az Úr lesz a szószólójuk, és megrabolja azokat, akik életüktől megrabolják őket." - Ezek a közmondások Elifáz vádjait visszhangozzák a Jób 22-ben, de azt a figyelmeztetést is, hogy Isten megvédi a szegényeket.
Máté 25:35-36: "Mert éhes voltam, és enni adtatok; Szomjas voltam, és adtál innom; Idegen voltam, és te szívesen fogadtál; Ruhára volt szükségem, és te felöltöztél; Beteg voltam, és te vigyáztál rám; Börtönben voltam, és meglátogattál." - Jézus hangsúlyozza a jó cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jób elhanyagolja Jób 22-ben.
Jakab 2:15-16: "Ha egy testvérnek ruhára és napi táplálékra van szüksége, és egyikőtök azt mondja neki: "Menj békével, légy meleg és tápláld magad, amíg meg nem elégedsz", de nem adsz neki semmit?" - Jakab kiemeli a konkrét jótékonysági cselekedetek fontosságát, ezt a témát Elifáz azzal vádolja, hogy Jóbot elhanyagolja a Jób 22-ben.
1János 3:17: "Ha valakinek anyagi forrásai vannak, és látva, hogy testvére szüksége van rá, nem érez együtt vele, hogyan maradhat meg benne Isten szeretete?" - János hangsúlyozza a gyakorlati együttérzés fontosságát, tükrözve Elifáz vádjait a Jób 22-ben.
FAQ:
Mivel vádolja Elifáz Jóbot?
Elifáz igazságtalansággal, a szegények elnyomásával és kapzsisággal vádolja Jóbot, azzal érvelve, hogy szenvedése isteni büntetés állítólagos tetteiért. (Jób 22:5-9)
Hogyan magyarázza Elifáz Jób szenvedését?
Ragaszkodik ahhoz, hogy Jób azért szenved, mert vétkezett, és azt sugallja, hogy ha megbánja, Isten helyreállítja életét és jólétét. (Jób 22:23-25)
Mit javasol Elifáz Jóbnak, hogy béküljön ki Istennel?
Azt tanácsolja Jóbnak, hogy keresse Istent, forduljon el a bűntől, és bízzon az Úrban, megígérve, hogy ez helyreállítást és áldásokat hoz. (Jób 22:21-30)
Hogyan értelmezi Elifáz az isteni igazságosságot?
Isten igazságosságát azonnalinak tekinti, hisz abban, hogy Isten megjutalmazza az igazakat, és megbünteti a gonoszokat a földön, figyelmen kívül hagyva Jób szenvedésének összetettségét. (Jób 22:3-5)
Miben különbözik Elifáz látomása Jób látomásától?
Elifáz úgy véli, hogy Jób rejtett bűnökben szenved, míg Jób megkérdőjelezi a bűn és a szenvedés közötti közvetlen kapcsolatot, választ keresve Istentől. (Jób 22:5-30)
