1. respondens autem Job dixit
2. ergo vos estis soli homines et vobiscum morietur sapientia
3. et mihi est cor sicut et vobis nec inferior vestri sum quis enim hæc quæ nostis ignorat
4. qui deridetur ab amico suo sicut ego invocabit Deum et exaudiet eum deridetur enim justi simplicitas
5. lampas contempta apud cogitationes divitum parata ad tempus statutum
6. abundant tabernacula prædonum et audacter provocant Deum cum ipse dederit omnia in manibus eorum
7. nimirum interroga jumenta et docebunt te et volatilia cæli et indicabunt tibi
8. loquere terræ et respondebit tibi et narrabunt pisces maris
9. quis ignorat quod omnia hæc manus Domini fecerit
10. in cujus manu anima omnis viventis et spiritus universæ carnis hominis
11. nonne auris verba dijudicat et fauces comedentis saporem
12. in antiquis est sapientia et in multo tempore prudentia
13. apud ipsum est sapientia et fortitudo ipse habet consilium et intellegentiam
14. si destruxerit nemo est qui ædificet et si incluserit hominem nullus est qui aperiat
15. si continuerit aquas omnia siccabuntur et si emiserit eas subvertent terram
16. apud ipsum est fortitudo et sapientia ipse novit et decipientem et eum qui decipitur
17. adducit consiliarios in stultum finem et judices in stuporem
18. balteum regum dissolvit et præcingit fune renes eorum
19. ducit sacerdotes inglorios et optimates subplantat
20. commutans labium veracium et doctrinam senum auferens
21. effundit despectionem super principes et eos qui oppressi fuerant relevans
22. qui revelat profunda de tenebris et producit in lucem umbram mortis
23. qui multiplicat gentes et perdet eas et subversas in integrum restituet
24. qui inmutat cor principum populi terræ et decipit eos ut frustra incedant per invium
25. palpabunt quasi in tenebris et non in luce et errare eos faciet quasi ebrios
Lábjegyzetek:
12:1-3 - Jób gúnyosan válaszol Zopharnak, azt állítva, hogy ő is rendelkezik bölcsességgel és megértéssel. Ez a reakció kiemeli a méltóságért folytatott küzdelmet a szenvedés és a meghallgatás iránti igény közepette (lásd még Prédikátor 7:21–22 és Példabeszédek 18:13).
12:4-6 - Jób észreveszi, hogy a gonoszok boldogulnak, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy az igazságosság mindig ebben az életben nyilvánul meg. Ez a megfigyelés a szenvedés összetettségét és a gonoszok látszólagos jólétét tükrözi, amely visszatérő téma a Szentírásban (lásd még Zsoltárok 73:12 és Prédikátor 8:14).
12:7-10 - Jób felkéri barátait, hogy tanuljanak a teremtésből, hangsúlyozva, hogy még az állatok és a madarak is megértik Isten cselekedetét. Ez a természetről mint az isteni erőről tanúskodó elmélkedés a teremtésben rejlő bölcsesség megerősítése (lásd még Zsoltárok 19:1-4 és Róma 1:20).
12:11-13 - Az a kijelentés, hogy a fül úgy értékeli a szavakat, mint a szájpadlás az ételeket, rávilágít a lelki megkülönböztetés fontosságára. Az igazság keresése figyelmet és mérlegelést igényel, különösen nehéz időkben (lásd még 1Thesszalonika 5:21 és Zsidók 5:14).
12:14-25 - Jób kijelenti, hogy Isten az uralkodó, aki mindent irányít, beleértve a gonoszok elpusztítását is. Az isteni szuverenitás megerősítése emlékeztet a megingathatatlan hitre, amelynek a szenvedéssel együtt kell járnia (lásd még Zsoltárok 115:3 és Jelenések 19:6).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 12:
A Jób 12. fejezetében kezdődik Jób válasza a három barátnak. Hogyan kérdőjelezi meg a hagyományos bölcsességedet? Ez a szarkasztikus szöveg bírálja vigasztalóinak felületes tudását, és megerősíti Isten szuverenitását az egész teremtés felett. A fejezet olyan témákat tár fel, mint az igazi bölcsesség, az isteni hatalom és a látszólagos igazságtalanság a világban. A 12. állás azt mutatja be, hogy Job azzal érvel, hogy a valóság összetettebb, mint azt a barátai sugallják. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a kihívásokkal teli fejezetnek a mély témáit.
Prédikátor 9:11: "Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a faj a gyorsaké, nem a harc a bátraké, sem a kenyér a bölcseké, sem a gazdagság a bölcseké, sem a kegyelem az okosoké; Azonban minden az időn és a lehetőségen múlik." - Jóbnak a Jób 12:13-25-ben megfogalmazott megfigyeléseit visszhangozza arról, hogy Isten hogyan irányítja mindenki sorsát.
Zsoltárok 104:29-30: "Amikor elrejti az arcát, megzavarják őket; amikor eláll a lélegzetük, meghalnak, és újra porrá térnek. Amikor elküldöd Lelkedet, létrejönnek, és megújítod a föld színét." - A Jób 12:10-hez kapcsolódik, amely arról beszél, hogy minden teremtmény élete Isten kezében van.
Példabeszédek 2:6: "Mert az Úr az, aki bölcsességet ad; Az ő szájából származik a tudás és a belátás." - Kapcsolódik a Jób 12:13-hoz, amely kimondja, hogy a bölcsesség és az erő Istené.
Dániel 2:21: "Megváltoztatja az időket és az évszakokat; letaszítja a királyokat és megalapítja őket. Adj bölcsességet a bölcseknek és tudást azoknak, akik tudják, hogyan kell megkülönböztetni." - Jób kijelentéseit tükrözi a Jób 12:16-25-ben arról, hogy Isten uralja a vezetőket és a nemzeteket.
Róma 11:33: "Ó, Isten bölcsessége és tudása gazdagságának mélysége! Milyen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és milyen kifürkészhetetlenek az útjai!" - Jób 12 témáját visszhangozza Isten kifürkészhetetlen bölcsességéről.
FAQ:
Mit mond Jób a bölcsességről és a megértésről?
Jób azt állítja, hogy a bölcsesség és az értelem Istené, és még az emberi bölcsek is korlátozottak és esendőek. (Jób 12:13-16)
Hogyan írja le Jób Isten bölcsességét?
Jób azt állítja, hogy Isten bölcsessége határtalan, és egyedül Ő képes irányítani a természetet és a földi eseményeket. (Jób 12:7-10)
Mit mond Jób a gonoszok boldogulásáról?
Jób megfigyeli, hogy a gonoszok gyakran boldogulnak, az igazak pedig szenvednek, megkérdőjelezve Isten közvetlen igazságosságát. (Jób 12:6)
Hogyan reagál Jób barátai kritikájára?
Jób barátai kritikájára azzal válaszol, hogy nem értik meg Isten igazi nagyságát és az emberi szenvedést. (Jób 12:4-5)
Mit mond Jób Isten uralmáról a nemzetek felett?
Jób azt állítja, hogy Isten szuverén uralja a nemzeteket, és senki sem szállhat szembe a terveivel. (Jób 12:23-25)
