1. memento creatoris tui in diebus juventutis tuæ antequam veniat tempus adflictionis et adpropinquent anni de quibus dicas non mihi placent
2. antequam tenebrescat sol et lumen et luna et stellæ et revertantur nubes post pluviam
3. quando commovebuntur custodes domus et nutabuntur viri fortissimi et otiosæ erunt molentes inminuto numero et tenebrescent videntes per foramina
4. et claudent ostia in platea in humilitate vocis molentis et consurgent ad vocem volucris et obsurdescent omnes filiæ carminis
5. excelsa quoque timebunt et formidabunt in via florebit amigdalum inpinguabitur lucusta et dissipabitur capparis quoniam ibit homo in domum æternitatis suæ et circumibunt in platea plangentes
6. antequam rumpatur funis argenteus et recurrat vitta aurea et conteratur hydria super fontem et confringatur rota super cisternam
7. et revertatur pulvis in terram suam unde erat et spiritus redeat ad Deum qui dedit illum
8. vanitas vanitatum dixit Ecclesiastes omnia vanitas
9. cumque esset sapientissimus Ecclesiastes docuit populum et enarravit quæ fecerit et investigans conposuit parabolas multas
10. quæsivit verba utilia et conscripsit sermones rectissimos ac veritate plenos
11. verba sapientium sicut stimuli et quasi clavi in altum defixi quæ per magistrorum concilium data sunt a pastore uno
12. his amplius fili mi ne requiras faciendi plures libros nullus est finis frequensque meditatio carnis adflictio est
13. finem loquendi omnes pariter audiamus Deum time et mandata ejus observa hoc est enim omnis homo
14. et cuncta quæ fiunt adducet Deus in judicium pro omni errato sive bonum sive malum sit
Lábjegyzetek:
12:1 - Az a buzdítás, hogy emlékezzünk a Teremtőre a fiatalság korában, rávilágít az Isten korai keresésének fontosságára. Ez hangsúlyozza a hit és a lelki elkötelezettség jelentőségét az élet során (lásd még Példabeszédek 22:6 és Zsolt 119:9).
12:2-5 - Az öregedés metaforája az élet törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét szemlélteti. Ez a rész arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet mulandóságán és az értelem keresésének sürgető voltán (lásd még Jakab 4:14 és 2 Korinthus 4:16-18).
12:6-7 - A porba való visszatérés leírása a halandóságot és a bölcs és félelmetes élet szükségességét szimbolizálja. A halál valóságának arra kell ösztönöznie bennünket, hogy ápoljuk napjainkat, és céltudatosan cselekedjünk (lásd még 1Mózes 3:19 és Zsidók 9:27).
12:8-10 - A szerző megerősíti, hogy Isten nélkül minden dolog hiábavaló. A bölcsességre és megértésre való törekvés központi szerepet játszik az értelmes életben, és a szerző tapasztalata átgondolt perspektívát kínál az élet értelmére (lásd még Róma 1:21 és 1 Korinthus 1:25).
12:13-14 - A könyv következtetése hangsúlyozza, hogy az ember kötelessége félni Istent és betartani parancsolatait. Ez a központi üzenet felhívás az engedelmességre és az isteni szuverenitás elismerésére minden dolog felett (lásd még Prédikátor 3:14 és Máté 28:19-20).
Kapcsolódó versek Liber Ecclesiastes, 12:
A Prédikátor 12. fejezete azzal a felhívással zárul, hogy emlékezzünk a Teremtőre. Mi a jól megélt élet lényege? Ez a költői és mélyreható szöveg allegorikusan írja le az öregedést, hangsúlyozva az Istenkeresés fontosságát a fiatalságban. A fejezet összefoglalja a könyv témáit: az Isten nélküli élet hiúságát és az Úr félelmét, mint a bölcsesség alapelvét. A Prédikátor 12. fejezete olyan életre hív bennünket, amelynek középpontjában Isten, mint a maradandó értelem egyetlen forrása áll. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megkoronázzák e befejező fejezet alapvető tanulságait.
Zsoltárok 71:9: "Ne utasíts el öreg koromban; ne hagyj el, ha elfogy az erőm." - Ez a zsoltár a Prédikátor 12:1-7 témáját tükrözi az öregség nehézségeiről.
2Timótheus 3:16-17: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjavításra és az igazságban való nevelésre, hogy Isten embere minden jó cselekedetre felkészítve legyen." - Ez a rész összecseng a Prédikátor 12:11-el a bölcsek szavainak értékéről.
Máté 12:36: "De mondom nektek, hogy az ítélet napján az emberek számot adnak minden haszontalan szavukról, amelyeket kimondtak." - Ez a Jézustól kapott figyelmeztetés összhangban van a Prédikátor 12:14-vel a végső ítéletről.
5Móz 10:12: "Nos, Izrael, mit kér tőled az Úr, a te Istened, mint hogy féld az Urat, a te Istenedet, járj minden útjain, szeresd őt, és teljes szívedből és teljes erődből szolgáld az Urat, a te Istenedet? lélek," - Ez a vers tükrözi a Prédikátor 12:13 következtetését az Isten félelméről és a parancsolatainak betartásáról.
1Korinthus 13:12: "Most tehát csak egy homályos tükröződést látunk, mint egy tükörben; de majd szemtől szembe látjuk. Most már részben tudom; akkor teljesen ismerni fogom, amint teljesen ismert vagyok." - Pálnak ez a részlete visszhangozza Prédikátor témáját az emberi tudás korlátairól, szemben a tudás teljességével az örökkévalóságban.
FAQ:
Mit jelent az, hogy „emlékezz Teremtődre ifjúkorodban”?
Ez azt jelenti, hogy keresd Istent, amíg még van erőd, mielőtt megérkeznek az öregség nehézségei. (Prédikátor 12:1)
Hogyan írja le a Prédikátor 12. fejezete az öregséget?
Mint a nehézségek időszaka, amikor az érzékek elgyengülnek, és a test elhasználódik. Ez az élet rövidségére emlékeztet bennünket. (Prédikátor 12:2-5)
Mit jelent az, hogy „a por visszatér a földbe, ahogy volt, és a lélek visszatér Istenhez”?
Ez azt jelenti, hogy a test visszatér a föld porába, a szellem pedig visszatér Istenhez, hogy számot adjon. (Prédikátor 12:7)
Mi a Prédikátor végső következtetése az életről?
Az Istent félni és parancsolatainak engedelmeskedni az élet célja, mert minden cselekedetet Ő fog megítélni. (Prédikátor 12:13-14)
Mit tanít a Prédikátor 12. fejezete a végső ítéletről?
Azt tanítja, hogy Isten minden tettet napvilágra hoz, legyen az jó vagy rossz, és mindenkit igazságosan ítél meg. (Prédikátor 12:14)
